Az ember koncentrációs képességének megvannak a maga határai! Ez pedig - bár lehetnek egyéni és életkori különbségek, és attól is függ, hogy menyire szívesen végzed az adott tevékenységet - nagyjából 30 - 40 perc környékén húzódik. Ha valaki ezt nem hajlandó figyelembe venni, akkor számoljon a következményekkel! Jobb esetben 1-2 percre elbambulsz, aztán folytatod a tennivalódat. Rosszabb esetben azt veszed észre, hogy eltelt fél óra, és nem csináltál az égvilágon SEMMIT. (Általában azokat tartjuk figyelmetlennek, akik az utóbbit követik el.  Nekik leginkább azt kellene megtanulniuk, hogy hogyan irányítsák a saját figyelmüket. De ez egy másik téma...)

A lényeg az, hogy úgyis a szervezeted fog dönteni. Ha arra van szüksége, hogy kikapcsoljon, akkor meg fogja találni az eszközöket arra, hogy elérje a célját.

Jobb esetben ezt a már leírt bambulás formájában teszi meg. Egyébként szabadon választható az út a túlterheltség tünetei felé: hányinger a vizsgát megelőzően, érdektelenség, lelkiismeret-furdalás, szorongás, fejfájás, hátfájás, gyomorfekély, pánik... Ja, és fáradtan BIZTOSAN nem fogod megjegyezni a tananyagot. Majdnem kimaradt :-))

Vedd tehát a kezedbe az irányítást, és a félórás szabály figyelembe vételével tervezd meg a tanulásodat, munkavégzésedet.

Ha csak annyit teszel, hogy fél óránként hátradőlsz 2 percre, és becsukott szemmel nem csinálsz semmit, már sokat tettél a vizsgád/munkád sikere, valamint az egészséged megőrzése érdekében. Nem zsigerelheted ki büntetlenül a szervezetedet!

Mint olyan sok esetben, az önismeret a tanulás során is segít. Fontos kitapasztalnod, hogy milyen gyakran és milyen hosszú szünetekre van szükséged.

Fontos megtanulnod továbbá felismerni a szervezeted azon jelzéseit is, amelyek azt mondják, hogy ELÉG, PIHENNI AKAROK! Ezek kezdetben apróságok lesznek: hirtelen jelentkező szomjúság, éhség, ugrálhatnék, a bárányfelhők számolgatása...